Kilencedik testvérgyülekezeti találkozó – ez alkalommal Szatmárhegyen
Kilencedik alkalommal került sor a gyülekezetek találkozójára Erdőd, Szatmárhegy, Magyargéres, Kismajtény és Dobra közösségei között. 2011-ben indult a találkozási lehetőség a reformáció bölcsőjében, Erdődön azokkal a gyülekezetekkel, ahova az őserdődiek kénytelenek voltak elmenekülni az ellenreformáció idején. Azonban nem a szomorú esemény, hanem az Krisztusban való összetartozás köti össze a gyülekezeteket.
A szatmári- és nagykárolyi egyházmegye megnevezett gyülekezeteinek képviselői vasárnap délután 15 órától, nemzeti gyásznapunkon találkoztak a szatmárhegyi református templomban.
A találkozón Kaszaniczki Csongor erdődi lelkipásztor hirdette Isten szavát János apostol Első Levele 3 részének 18. és 23. verse alapján: „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal… Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nekünk.” János apostol mondandója elején a lényegre tapint a megszólításban, szeretteim, ez nem egy akármilyen megszólítás, hanem egy bensőséges bizalmi megszólítás. Ilyen bizalommal szólítja meg János az övéit, és így szólít meg ma bennünket az Isten. Testvéreim, akik összetartoztok református hitünkben és magyarságunkban. A megszólítást követően egy igen fontos dolgok hangzanak el, ne csak szóval szeressünk. A szavak mennyire hozzánk nőttek s igyekszünk minél fennköltebb gondolatokat mondani és közbe a cselekvés elmarad. S itt van a gond, ideje van a cselekvésnek. Itt az idő tehát elindulni s a Krisztus parancsolatát követni. Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fia, Jézus Krisztus nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk. – mondta az erdődi lelkipásztor.
Király Lajos esperes és a testvérgyülekezetek megjelent lelkészeinek köszöntője után a házigazda szatmáhegyiek műsora következett: Fehér Nóra Amália és Nagy Vanessza szavaltak. Nagybányáról érkezett Bakk László, lelkipásztor, Zágoni Mihály a szatmári filharmónia tagja, valamint Félegyházi Árpád szatmárhegyi kántor adtak elő zeneműveket. Az istentiszteleten begyűlt perselypénzt az Erdődi Református Egyházközség megsegítésére adták, akik jelenleg templomtető újításán dolgoznak.
A találkozó további részében az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején elhunytak emlékére állított kopjafánál tették tiszteletüket. A gyülekezeti teremben a szatmárhegyi református gyülekezet néhány tárgyi emlékéből nyílt kiállítás, majd az összejövetel a kultúrházba szervezett, gyermekek és pedagógusaik által összeállított műsorral és szeretetvendégséggel ért véget.
